2010. július 8-án újabb állomásához érkezett a Szent Ferenc alapítvány támogatása. Találkozót szerveztünk, ahová meghívtuk mindazokat, akikről úgy gondoltuk, hogy segíthetik támogató tevékenységünket, és természetesen azokat is, aki jelezték, hogy mindenképpen szeretnének csatlakozni, tevékenyen részt venni mindebben.
Önök közül bizonyára sokan értesültek már Böjte Csaba atya missziójáról. Mégis azt gondolom, hogy ha segítségül hívom Csaba testvér gondolatait, sokkal pontosabban körvonalazódik mindaz, amiben szeretnénk részt venni, segítséget nyújtani, támogatást adni, jelen lenni!
Nem másképp, csak azért mondom ezt, hogy kipróbáljam mások buzgósága révén a ti szeretetetek valódiságát is. Hiszen előttetek nem ismeretlen a mi urunknak, a Jézus Krisztusnak kegyelme: ő ti érettetek gazdag létére szegény lett, hogy ti az ő szegénysége révén meggazdagodjatok. Én e részben csak tanácsot adok. Mert hát kerítsetek sort a tettre is, hogy a szándékkal a tett is párosuljon módotokhoz mérten. Mert, ha a jó szándék megvan, úgy kedves az, ahogy kinek-kinek a módjától telik s nem, ahogy nem telik. Hiszen a cél nem az, hogy másokon segítve, magatokat nyomorba döntsétek, hanem a viszonzás. Jelen bőségetek pótolja ki azoknak szükségét, hogy azoknak bősége is kipótolhassa majd a ti szükségeteket s meglegyen az egyenlőség, amint meg van írva: Aki sokat gyűjtött, nem úszott bőségben és aki keveset, nem látott szükséget. /Pál apostol a korintusiakhoz írt második leveléből/
Erdélyben, mai határainktól alig 160 kilométerre, ahol kiégett, ablaktalan, ajtótlan salétromos panelházakban gyermekek tengetik az éhhalál szélén életüket, néhány év alatt egy kis édenkert született. A „csoda” 1992-ben kezdődött, amikor a dévai utcákon éhesen és piszkosan kóborló árva gyermekek feltartott kézzel kéregető kántálására valaki egy öleléssel válaszolt. Böjte Csaba ferences szerzetes és az árva gyerekek az elhagyott, romos dévai kolostor lakatjait leverték, és lépésről lépésre új otthont teremtettek maguknak. Ahogy a szükség dagasztotta az itt élő gyermekek számát, úgy lett a szomszédos panelházakból nevelőcsaládok otthona, óvoda, a kolostorból iskola….
Egy kollégámnak írtam, ezt a levelemet, de talán nem árt másnak sem elolvasni, hisz oly sok a panasz a mai világban. Próbáld meglátni, hogy a jelen körülmények között hogyan tudnád a legszebb, legeredményesebb munkát végezni.
Minden ember alapjoga a lakhatás, az élelem, és az egészségügyi ellátás. A társadalom számára kötelező minden tagja részérebiztosítania mindezeket. Ez nem lehet rang, vagyoni helyzet, beosztás, összekötetés, és kapcsolat kérdése. Ez a kiindulási helyzet.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…
