Néhányan azt mondták, nekik a tavalyi tábor hangulata jobban tetszett, néhányan úgy gondolták, idén jobban sikerült… és volt, aki úgy vélekedett, számára csupán az volt a fontos, hogy a náluk vendégeskedő gyermek jól érezte magát.  Én az utóbbi véleménnyel tudok azonosulni, számomra is az a lényeg, hogy nem láttam a 10 nap alatt szomorú, kedvetlen vagy unatkozó gyereket. Így utólag elismerem, nekem is nagy próbatétel volt, hiszen a Sződligeten táborozók átlag életkora idén jóval meghaladta a tavalyit, mivel jórészt középiskolás fiatalok jöttek el. 16-18 év közötti kamaszokkal nálunk gyakran tele a ház, hiszen a saját gyermekeink is pont ilyen korúak. Gyakorlatból tudjuk tehát, hogy számukra programot szervezni….. na, ez az igazi kihívás!

Hogyan összegezném a választ az egyszerűnek tűnő kérdésre: milyen volt a II. Sződligeti Zenei Tábor? Én az alábbiak alapján vontam mérleget:

A közös programok során igyekeztem minden táborozóval néhány szót váltani arról, hogyan érzik magukat, mennyire elégedettek a programokkal, hogy tetszik a szállásuk, stb. Bevallom, néhány nagyobb fiatallal nem igazán sikerült szót értenem. Éreztem egy kis távolságtartást, bizonytalanságot, a válaszaik pedig olyanok voltak, mintha a tanár kérdezné őket: igyekeztek „jól” válaszolni. Nem erőltettem hát, csupán messziről figyeltem, próbáltam rájönni, tényleg jól érzik-e magukat. Aztán ahogy a napok teltek, láttam, hogyan válik mindenki egyre mosolygósabbá: működésbe lépett a szeretet ereje. Napközben mindannyian lelkes beszámolókat tartottak arról, mivel töltötték vendéglátó családjuk körében az időt, a programokon aktívan, vidáman vettek részt, a nap végén pedig sorra jöttek és puszival búcsúztak. Az utolsó napokon pedig már tervezgettek: mi lesz, ha jövőre is eljöhetnek Sződligetre. Öröm volt látni azt is, ahogyan az egymástól 200 km-re lévő otthonokból érkezett fiatalok között barátságok szövődtek. Furcsa volt belegondolni, hogy mindannyian Böjte Csaba atyának "gyermekei", ugyanannak az alapítványnak az intézményeiben élnek, mégis, ha nem jönnek ide, Sződligetre, talán sohasem találkoztak volna...

Pedig nehezen indult. Sokkal nehezebben, mint tavaly. Mi volt kevesebb és miért volt több negatív energiahullámzás bennem, bennünk, körülöttünk? Nem tudom. Egy biztos, hogy ha vállaljuk, hogy kolompot akasztunk a saját nyakunkba, akkor bizony azt is vállalni kell, hogy azt fáradhatatlanul rázzuk.  Goethetől származik az idézet: „Valamennyi kezdeményező és alkotó cselekedetet illetően egyetlen alapvető igazság létezik – abban a pillanatban, amikor valaki határozottan elkötelezi magát, a Gondviselés is működésbe lép.” – És valóban. Amikor szembesültünk azzal, hogy csupán a gyerekek utaztatásának költsége 300-350 e. Ft körüli összeg lesz (pedig ez csak az autóbusz üzemanyag költsége!) nos.. kicsit elkedvetlenedtünk. Hiszen semmi sem garantálta, hogy lesz egyáltalán bevétel, lesznek támogatók, és azt sem tudtuk, hogy a táborhoz szükséges egyéb dolgokért mennyit kell majd fizetnünk. 10 gyermekkel többet akartunk hozni idén, de már tavaly is nehezen jött össze annyi család, ahol szállást találtunk nekik, és valahogy a programokra is lassabban érkeztek a felajánlások. Aztán elérkezett a pillanat, amikor dönteni kellett, lemondunk a terveinkről, avagy vállaljuk a II. Sződligeti Zenei tábor megszervezését?

Amikor véglegesen elhatároztuk magunkat, abban a pillanatban a Gondviselés is működésbe lépett.

Plébánosunkkal, Gyuri atyával kora tavasszal arról beszélgettünk, milyen jó lenne, ha idén minden gyereket Sződligeten tudnánk elszállásolni. Én akkor azt mondtam, hogy Sződligeten közel 1500 háztartás van. Ha 30 erdélyi fiatallal számolunk, és kettesével akarjuk őket elszállásolni, ahhoz15 befogadó házra van szükség, ami a sződligeti ingatlanoknak pontosan 1 %-a! Úgy vélekedtünk, hogy ha a Sződligeten élő családoknak mindössze 1 %-a nem mutat fogadókészséget, akkor ezt a programot alapjaiban kell átgondolnunk.

Néhány család eleve úgy jelentkezett, hogy kettőnél több gyermeket szeretne fogadni, illetve végül mindösszesen 24 fiatal, és 3 nevelő érkezett, így a 27 fő vendéget 11 családnál szállásoltuk el. Számomra talán a legnagyobb boldogság: idén minden erdélyi vendégünk itt, Sződligeten talált befogadó családra!

Nem győzöm hangsúlyozni és mindig első helyen említeni azokat a családokat, akik kinyitották házuk kapuját, hogy szállást és elsősorban családi környezetet, szeretetteljes légkört biztosítsanak az alapítvány gyermekeinek. Feltétlenül szükség van minden támogatásra, legyen az anyagi, tárgyi vagy eszmei, de valljuk be őszintén, ezeket, ha körülményeink megengedik, sokkal könnyedebben adjuk, míg a jól megszokott otthoni kényelmünket, családunk és önmagunk hétköznapi rendjét nem olyan könnyű feláldozni. Éppen ezért minden sződligeti családnak, akik szállást nyújtottak az idei tábor résztvevőinek, ezúton is szívből jövő hálánkat és köszönetünket fejezzük ki, a gyermekek nevében!

Talán már túl hosszúra nyúlik utolsó „hírlevelünk”, és még arról nem is beszéltünk, ami néhány ember számára a legfontosabb: a pénzről. Pedig a mai emberek zöme mindent ebben mér, főként azok, akik semmilyen módon nem segítik az alkotó, avagy jótékony munkát. Nekik három sor lenne a beszámoló:

Bevételek összesen:                                            726.650,- Ft

Kiadások összesen                  :                          324.790,- Ft

Alapítvány bevétele összesen:                            411.860,- Ft

Lehetetlen forintosítani mindazt, amit a támogatók, segítők tettek hozzá a tábor létrejöttéhez, de mi mégis megpróbáltuk. Igaz, a ráfordított munkát és időt nem tudtuk és nem is akartuk  beszámítani, „csupán” a tárgyi adományok, a hozzátett értékek alapján összegeztünk. Ha mindent ki kellett volna fizetni, ez a 10 napos tábor és a programok kb. 2.600.000,- Ft-ba kerültek volna! Ha ezzel állítjuk szembe a 324 e. Ft-os tényleges kiadást, nos, ez így már valóban csak aprópénznek tűnik.

A számok részletesebben:

Kiadások:

Az utaztatás költségei:                                                                        269.790,- Ft

Budapest autóbusz költsége

(Kádár Annáék címzett támogatása):                                                 20.000,- Ft

Gyermekek ellátására fordított összeg (Erdély Barátainak

Közhasznú Egyesülete címzett támogatása):                                   30.000,- Ft

Bevételek:

A jótékonysági koncertre eladott belépő- és támogatójegyek:  397.000,- Ft

Gyűjtésből származó pénzadomány:                                                96.050,- Ft

Csaba testvér szentmiséjén gyűjtött pénzadomány                    221.600,- Ft

Böjte Csaba atyának a szentmisén összegyűlt adományokat (221.600,-Ft-ot) átadtuk. A további bevételnek a kiadásokkal csökkentett összege: 190.260, -Ft. Ennek az pénznek a felhasználásáról még egyeztetünk, és amennyiben az alapítvány részéről is egyetértenek velünk, az alábbiak szerint gondoltuk hasznosítani:

Ez a pénz ahhoz túl sok, hogy esetleg „apróságokra” elszórjuk, ahhoz viszont túl kevés, hogy komolyabb adományt vásároljunk belőle. A Gondviselésnek hála jelenleg is több százezer (közel egy millió) forint értékű adomány van nálunk felhalmozva (kb. 800 db vadonatúj bögre, tányérok, étkészletek, egy raklapnyi gyermekruha, lekvárok, szörpök- ez mind gyári csomagolásban; ezen túlmenően a Nagycsaládosok Országos Egyesületének, illetve a környékbeli települések egyházközségeinek, híveinek gyűjtéséből  kb. 3-4 t adomány, többségében konyhai eszközök, lakberendezési tárgyak, stb.)

Ha a sződligeti gyűjtésből származó pénzt arra fordítjuk, hogy mindezeket az adományokat eljuttatjuk Erdélybe, úgy a maradék közel 200 e. Ft értékét akár ötszörösére is növelhetjük.

Ezzel nem csupán megsokszorozzuk a sződligetiek adományát, de hitünk szerint továbbra is mozgásban tartjuk azokat az erőket, melyek immár sok-sok szálon összekapcsolnak sződligetieket az alapítvány dévai és gyergyószentmiklósi otthonaiban élőkkel.

Csupán egy kérésünk maradt a végére: kérjük, szánjanak időt az alábbi felsorolás áttekintésére. Olvassák el mindazok nevét, akik támogatták a II. Sződligeti Zenei Tábor létrejöttét, és akinek ezúton is hálás szívvel köszönjük jóságukat:

Agape Grafikai Műhely Kft. Sződliget

Balkovics Sándor és családja

Bartha Tanya Kosd

Berki Tibor – Húsbolt Sződliget

Bíró Ferenc és családja

Bocsi Ildikó és családja

Bozsai Gábor Vámosmikola

Bökény Népe Kulturális és Harcművészeti Egyesület (Csongrád megye, Apátfalva)

CBA Élelmiszerbolt Sződliget

CS és D Friss Hús Kereskedelmi Kft. – Vác, Központi Piac

Csemegeüzlet Sződliget Vasútállomás

Csipánné Varró Anna fodrász

Déginé Somoghy Judit és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat önkéntesei

Dr. Pásztor Endre Háztartási Bolt Sződliget

Dr. Somogyi István

Dunakaland Alapítvány Göd

Erdély Barátainak Közhasznú Egyesülete

Fortuna Virágüzlet Sződliget

Fruit&Soil Kereskedelmi Kft. Vác

Füzesi Tamás és családja

Gyógyszertár Sződliget – Ónodi Szabó Mihály

Heimbusz Kft.Vác – Heim János

Helpanto Oktatási és Szolgáltató Bt. Sződliget

Jerzy Urbanik plébános és a Sződligeti Egyházközség

Kádár Anna és barátai

Konfár Ferencné cukrász

Koós Lászlóné – Esztergomi Városnéző Kisvonat

Maczkó Mária népdalénekes

MAHART PassNave Kft.

MKZS Irodaszer Vác

Molnárné Bot Márta és családja

Molnár Bence

Nádbútorbolt Sződliget

Nagy Máté a debreceni Csokonai Színház korrepetítora

Napközi Otthonos Óvoda Sződliget

Papp Antal Sződliget

Petneházy Flóra a Bartók Béla Zeneiskola magánének tanulója

Rábai Cukrászat Sződliget

Ráduly Tibor és családja

Raszter Nyomda Kft. – Pokorny Vilmos

Ritzl Sütöde és Pékárubolt – Ritzl Ferenc

Sütő Klára és családja

Szabados Ferenc fotós

Szabó Gáborné és családja

Sződliget Község Önkormányzata – Juhász Béla polgármester

Tornay Gábor és családja

TOURINFORM Vác

Váci Ifjúsági Fúvószenekar – Kápolnai Jenő karnagy és családja

Vizuális Világ Alapítvány

Zalai Ernő és családja

Gyermekeink: Írisz, Máté, Roland, Panni és barátaik

A Dévai Szent Ferenc Alapítvány Dózsa Györgyön lévő bentlakó otthonának vezetője, Bajkó Éva írta tegnapi levelében - az ő szavaival búcsúzunk, abban a hitben és reményben, hogy jövőre harmadszor is lesz zenei tábor Sződligeten - :  „Isten fizesse nagy segítségeteket, áldjon meg az Úr benneteket!”

Kurdi Judit és Soós Gábor

A búcsúesten készült fotók megtekinthetők a képtárban, illetve IDE kattintva.