Erdélyben, mai határainktól alig 160 kilométerre, ahol kiégett, ablaktalan, ajtótlan salétromos panelházakban gyermekek tengetik az éhhalál szélén életüket, néhány év alatt egy kis édenkert született. A „csoda” 1992-ben kezdődött, amikor a dévai utcákon éhesen és piszkosan kóborló árva gyermekek feltartott kézzel kéregető kántálására valaki egy öleléssel válaszolt. Böjte Csaba ferences szerzetes és az árva gyerekek az elhagyott, romos dévai kolostor lakatjait leverték, és lépésről lépésre új otthont teremtettek maguknak. Ahogy a szükség dagasztotta az itt élő gyermekek számát, úgy lett a szomszédos panelházakból nevelőcsaládok otthona, óvoda, a kolostorból iskola….
Ha körülnéz a kamrában, bizonyára akad egy-két apróság, mely a családjának jelentéktelen tétel, néhány gyermeknek viszont hatalmas örömöt szerezhet vele.
Egy kis gyümölcs, néhány tojás, lekvár, befőtt, édesség, esetleg egy kis házi sütemény … mindez csak akkor kerül a Dévai Szent Ferenc Alapítvány otthonaiban élő gyermekek asztalára, ha adományként eljuttatják hozzájuk.
Mi június 18-án pénteken indulunk, és minden felajánlást elviszünk közvetlenül a gyerekek kezébe adva át az adományokat.
Idézet egy Déván több mint egy éve „szolgálatot” teljesítő nevelő hozzánk írt leveléből:
Adományként én mindenkit arra biztatok, hogy ennivalót hozzon, akár olyat, ami otthon megterem/elkészíthető: például süteményt, befőttet, lekvárt, gyümölcsöt (sajnos itt nagyon ritkán kapunk gyümölcsöt, csak akkor, amikor adományba kap az alapítvány). Csokinak, cukornak is persze nagyon örülnek a gyerekek, de hétvégén mindig kapnak akik itt maradnak. Hetente csak 2x kapunk felvágottat, így például nálunk pótvacsoraként a kedvenc dolog a szalámi, kolbász, ha nem vigyázok egy kisebb rudat a három nagy fiú befal. Nekem a szüleim jöttek pünkösdkor, és akkor olyan sok sütit hoztak, hogy tudtunk mind a 19 családnak csinálni egy-egy kis csomagot, és azt a gyerekek elvitték a lakásokba. Vagy közvetlenül is oda lehet adni egy-két családnak, akivel összeismerkednek. Így az ember teljesen biztos lehet, hogy azokhoz jut oda az adomány, akiknek szántuk.
A segítségkérés mindössze egy hónapja érkezett: ki kellene festeni a lakást, ahol a nevelőnő 9 fiúgyermeket nevel óvodástól 14 éves korig. A többi „család” sem bővelkedik, hiszen az alapítvány kizárólag a legalapvetőbb ellátásra tud pénzt biztosítani.
Mi nem pénzt ígértünk, annál sokkal többet: konkrét, kétkezi segítséget. A júniusi út az állapotok felméréséről, a személyes kapcsolatfelvételről szól, a segítségnyújtást hosszú távra tervezzük.
Kérünk mindenkit, aki szeretne segíteni, hogy adományát juttassa el hozzánk, legkésőbb 2010. június 17-ig (csütörtök). Amennyiben süteményt készítenek, az semmiképpen se legyen krémes, tojásos, könnyen romló, elsősorban az utazást jól tűrő aprósüteményekre gondoltunk.
Ne feledjék, akár egy üveg lekvár, befőtt vagy egy tál cseresznye is nagy kincs a Déván élő gyermekeknek.
Gyermekekről van szó, akik nem kérték, hogy megszülessenek, és nem hibáztathatók azokért a körülményekért, melyekbe beleszülettek.
2010. június 14.
Kurdi JuditésSoós Gábor
Cím (ahol az adományokat gyűjtjük): Sződliget, Vörösmarty u. 31.