Árvíz Sződligeten, 2010. június 04. és június 12. között.
Az iszapbirkózás már június 03-án elkezdődött. A tűzoltók hiábavaló küzdelemként fogtak hozzá az árvízi kapu felszereléséhez. Csodálkozom, hogy bevállalták, hiszen teljesen ismeretlen terepen kellett elvégezniük ezt a feladatot.
Késő volt már, hiszen a 2-es út alatti áteresz ¾ része víz alatt volt. Az sem könnyíti meg a helyzetet, hogy a belvíz befogadó egészen az erdőig, a 2-es út felé lejt, tehát 50 cm víz szinte mindig pang az árvízi kapu helyén.
Furcsa volt, hogy az árvízi kapu tervezője, kivitelezője, illetve a fel-és leszerelést végző speciális mentők közül senkit sem láttam a helyszínen.
Nem ártott volna elhívni őket, és akkor talán – leszámítva a közel egy hetes késlekedést – sikerül vízzáró módon felszerelni ezt a műtárgyat. Így nem sikerült. Hiábavaló volt a tűzoltók közel 12 órás küzdelme, a folyamatosan betörő vízzel.
Ez talán azért is fontos lett volna, mivel az árvízi kapu most vizsgázott. Helyette a nemtörődöm hozzá nem értés kapott kitűnő bizonyítványt.
Engem érdekel, hogy ez mennyibe is került. Az összeget pedig megfizettetném a polgármesterrel. Sajnálom, hogy ez megint az adófizetők „sara” lesz. Úgy tűnik, ez már hozzátartozik a sződligeti közélethez.
Június 4-én – pénteken – 19 órára a Helyi Védelmi Bizottság – elnöke a polgármester – ülésére hivatalosak voltak a 2002-ben, és 2006-ban sikeresen levezényelt árvízi védekezés irányítói.
A javasolt struktúra szerint az ideiglenes véd vonalat ismét négy részre osztottuk. Minden szakasznak két irányítója volt, hiszen 2 x 12 órás műszakban folytak a védekezéssel kapcsolatos munkálatok. Ehhez a rendszerhez csatalakoztak az önkéntesek, akik töltötték a zsákokat, és építették a védvonalat. Ehhez illeszkedett a műszaki apparátus gépekkel, szivattyúkkal, áramfejlesztőkkel, szállítóeszközökkel, és rakodógépekkel.
Dr. Jakab László rendelőjének egyik részén került kialakításra - az irányításhoz kapcsolódóan - az adminisztratív háttér, ahol a Polgármesteri Hivatal alkalmazottai látták el 24 órás szolgálatot. Ivóvíz, kávé, és szendvics tartozott az ellátáshoz.
40.000 ezer homokzsák került beépítésre. Ez a mennyiség a 2006-os árvízi védekezésnél felhasznált mennyiség fele.
A védekezést természetesen nem lehetett félvállról venni, és a rémhíreket is kezelni kellett. Ilyen volt, az előre jelzettnél lényegesen magasabb vízállás, vagy a több árhullámból álló gigakatasztrófa. Annak ellenére, hogy Sződliget lakossága már a harmadik alkalommal vesz részt magas vízállású árvíz védekezési munkálatban, ezek a rémhírek igen népszerűek voltak.
Maradt a realitás, a jól megszervezett, műszakilag kifogástalan védvonal, melyet a község lakossága épített meg.
Remélem, hogy a harmadszor is sikeres árvízi védekezés, senkiben sem kelti a biztonság hamis illúzióját. A Duna Sződligetet - a barna vonal előtti, vízszinttől függő részét - ,800 cm-es budapesti vízállásnál – ekkor éri el a 2-es főutat a víz – még nem, de azon felül már elönti.
A mostani munkálatokat a váci fegyházban raboskodó elítéltek közül 30 fő a helyszínen – 20 fő a fővédvonalon, és 10 fő a Viktor Speciális otthon védelménél – és számosan a börtön falai közötti, zsáktöltéssel segítette.
Ezenkívül 6 fő a százhalombattai hajléktalan szállóról, és 20 fő az Újpest szurkolói közül rakták a zsákokat. A váci tűzoltók is kivették a részüket a gátépítésből. Sokan jöttek Csörögből, Sződről, Budapestről, és még ki tudja honnan. Természetes volt, hogy a Kovács István vezette Sződligeti polgárőrség gondoskodott a rendről, és a biztonságról, melynek fenntartása már jóval, kevesebb konfliktussal járt. Köszönhető ez a magasabb színvonalú szolgálatnak, és a benne résztvevők felkészültségének.
A közút fenntartó, a rendőrség, a vízügy példás együttműködésről tett bizonyságot. A katasztrófavédelem is tiszteletét tette, és újabb tapasztalatokkal gazdagodva távoztak. Van még mit javítaniuk tevékenységükön, felkészültségükön. (Én igazán sosem értettem a szerepüket, hiszen sem 2002-ben, sem 2006-ban, sem 2010-ben, nem volt jelentősége a szervezet létének. Már ami Sződliget védelmi munkálatait illeti.)
A Polgármester Asszony részéről bölcs döntés volt, hogy a jól összeszokott, döntés képes, tapasztalt, nagy helyismerettel rendelkező embereket kérte fel a védekezés megszervezésére, és lebonyolítására. Talán célszerűbb lett volna, előbb bevonni a döntésekbe ezeket az embereket. Ha ez megtörténik, akkor az árvízi kapu is megfelelő módon, és időben kerül a helyére, és a Viktor Speciális Otthonban gondozott, közel 200 halmozottan hátrányos helyzetű, sérült embert sem kellett volna június 5-én reggel kitelepíteni, a sződligeti Gárdonyi Géza Általános Iskola tornatermébe. A döntés szempontjánból, az árvíz a kritikus küszöbön tetőzött – június 8. Budapest - 827 cm.
Ennél a vízállásnál a patak, a Viktor Speciális Otthon mosodáját, és a konyha egy részét öntötte el kisebb mértékben. Ezek az épületek mélyebben, és távolabb fekszenek a lakó és foglalkoztató tömböktől. Ezek nélkül az intézmény biztonságban működhetett volna, és nem kívánom részletezni, hogy milyen állapotok vannak most a tornateremben, és e miatt milyen körülmények között vannak az ellátottak. Ennek objektív okai vannak, és nem függ össze a gondozók áldozatos, emberfeletti munkájával.
Az alapos, megfontolt, felelősségteljes döntés meghozatalához kell némi idő. Ebben segített a Duna, hiszen az óránkénti átlagos 3-4 cm emelkedés biztosította ezt.
Ha a közvetlen, és közvetett költségeket is számba vesszük, tekintélyes összegre rúghat a kitelepítés számlája. A kitelepítést a polgármester rendelheti el, mint a Helyi Védelmi Bizottság vezetője.
Mindezen gondos intézkedések mellett, feledésbe merült az a hölgy, aki 15 éve a réten épített házikójában lakik, és körbe zárta Őt a víz. Igaz, elöntéssel nem fenyegetett helyen épült a ház, de a hölgy nem tudott kijönni, és amikor ott jártunk, éppen elfogyott az élelmiszere, és a vize.
Az, hogy ellátásban részesült, a rét szélén játszó gyerekeknek köszönhető, a Gondozási Központnak nem sok köze volt mindehhez, attól függetlenül, hogy az éves költségvetésük túllépi a 20 millió forintot. Elgondolkodtam mindezen… Az árvíz kapcsán felmerülő egyetlen ilyen „apró” esemény, számomra megkérdőjelezi az egész intézmény létjogosultságát… ebben a formában.
Az árvíz kapcsán sem kerülhető meg a - a lakosság részéről - a képviselő-testület felé áramló elégedetlenség, bizalmatlanság.
Mit várhat a lakosság azoktól a képviselőktől, akik veszély esetén, a helyszínt messzire elkerülve, a biztonságos távolból figyelik – vagy nem is figyelik – az eseményeket?
Semmit sem.
Felmerül bennem a kérdés; az ellenzék csak nem azt várta, hogy a Duna fogja megbuktatni a Polgármestert, mégpedig úgy, hogy elönti a barna vonal előtt élőket?
Erre bizonyára választ kapunk majd Bányavári Páltól, Farkas Pétertől, Márgus Norberttől, Orosz Pétertől, és azoktól, akik képviselői mandátumuk, lehetőségeik, és adottságaik ellenére, ezekben a napokban messze elkerülték a sződligeti Duna-partot.
Annak ellenére, hogy a védelem ideje alatt reggel 07-től, este 21-ig a területen tartózkodtam, nem láttam őket. Ettől még ott lehettek…
Megtiszteltetésnek vettem, hogy a Polgármester Asszony, Dr. Major Lászlót és engem, felkért védelem vezetőnek. Megtiszteltetés volt, hogy 12 órás váltásban együtt dolgozhattam; Bubla Zoltánnal, Dénes Jánossal, Drobinoha Tamással, Horváth Tiborral, Szász Józseffel, Kemenes Lajossal, Győrffy Szabolccsal, Kovács Istvánnal, Papp Istvánnal, Csányi Istvánnéval, Serfőző Beatrixxal, Papp Istvánnéval, dr. Paulikné dr. Törőcsik Edittel, Major Koppánnyal, Jonácsik Istvánnal, Belák Gyulával, Bábi Róberttel, Fülöp Gáborral, Veszely Tiborral. A védekezésben résztvevő emberekkel ismét bebizonyíthattuk, hogy tudunk békében, és barátságban is együtt élni… most még csak a Dunával.
Biztos vagyok abban, hogy ez a nagyszerű folyó megtanít bennünket, elsősorban alázatra, a mások tiszteletére, a mindenfajta másság elfogadására, és mindezeken keresztül a szeretetre.
Azt kívánom Sződligetnek, hogy minden évben olyan közösségi kezdeményezések valósuljanak meg, melyeken keresztül minden itt élő felfedezheti a lakótársában rejlő értékeket, és ennek mentén új közösségek formálódhassanak, és amelyek nem a víz romboló erejét használják fel, az új kezdethez. A mi folyónk is egy kis forrásból fakad, melynek a vize az elején még tisztán, és üdítően csobog. A romboló erő ezt követően mutatkozik meg… csak nehogy túl késő legyen.