Ünnepi munkanap
Kurdi Judit 2010.10.22. 20:23
Elismerésemet fejezem ki polgármester úrnak és a képviselő-testületnek, hiszen ma délután minden eddiginél nagyobb létszámú érdeklődő jelenlétében rendezték meg az október 23-i megemlékezést.
/a kép illusztráció, nem az ünnepségen készült!/
Igaz, munkánkat befejezve, kicsit szaporán kellett szednünk a lábunkat, ha nem akartunk elkésni a délután négykor kezdődő ünnepségről. Végig tekintve a teret és az összes ülőhelyet megtöltő általános iskolások tömött sorain és a tér szélén ácsorgó, felnőtt korosztályt képviselő érdeklődőkön, látva az őszi verőfényben lengő nemzetiszín lyukas zászlót, a fellépő gyerekek izgalmát, a szép díszletet őszintén sajnáltam, hogy nagyon sokan lemaradtak az ünneplésről, mivel e kora délutáni órán még munkában voltak.
Az az idős néni jutott eszembe, akit gyermekei olyan nagyon szeretnek és becsülnek, hogy Karácsonykor küldenek neki drága, értékes ajándékot „tedd be a fa alá” felirattal. És amikor eljön a szent este, mégis üres az ünnep.
Így jártunk ma mi is Sződligeten. Persze, csak akik el tudtunk menni az ünnepségre. De sebaj, majd betesszük a „fa alá”. Hiszen az ünnepnap azért munkaszüneti nap, hogy a dolgos községvezetésnek, pedagógusnak, gyermeknek legyen egy szabadnapja, amikor kipihenheti magát. Aki pedig az ünnepen ünnepelni szeretne… hát tegye, ahol akarja.
Polgármester úr ünnepi beszéde az utoljára a nyolcvanas évek végén hallott „agitprop” stílust idézte, de elismerem, valóban fennkölt gondolatokkal vezette be az iskolások ünnepi műsorát. Szó volt a választási eredményekről, a község lakóinak egységes akaratáról, összefogásról, a változás szeléről és szükségességéről, talán még a szavazófülkék forradalmáról is, és persze a felemelkedésről, csak talán ’56-ról nem. Szónokunk apró bakija, amikor kissé belebonyolódott, hogy mit is helyez előtérbe - az egyéni érdeket a közösségi elé, vagy tán fordítva - nem vont le beszéde nagyszerűségéből, sőt, inkább még családiasabbá tette a hangulatot. A pártsemlegességet külön kiemelte polgármester úr, hangsúlyozva azt a választói akaratot, miszerint Sződliget vezetését nem láthatják el felülről, pártok által irányított emberek. Őszintén bízok benne, hogy ezek a gondolatok nem csak pátoszos, de üres szavak, bár kissé félve gondolok arra, hogyan fogja mindezt megvalósítani az MDF helyi szervezetének elnöke (polgármester) és az MSZP helyi szervezetének elnökjelöltje (alpolgármester).
Minden elismerésem a fellépő gyermekeké, és az őket felkészítő tanáré, hiszen látszott, hogy nagyon sokat készültek. Komoly, szép, az ünnephez méltó műsorukhoz ezúton is gratulálok!
Külön köszönet illeti a közösségi ház vezetőjét, – Tóthné Kovács Krisztinát - aki az ünnepi műsor megszervezésen túl még arra is talált módot és volt ideje, energiája, hogy meghallgassa az itt élőket. Így talált rá Szádoczki Mihályra, aki életében először neki mesélte el, hogyan élte meg a forradalmi időket, milyen megpróbáltatásokon ment keresztül, és a harcokban való részvételért milyen, az egész életére bélyeget nyomó árat kellett fizetnie neki és családjának.
Miközben Mihály bácsi gondolatait hallgattam, az ünneplő közönséget néztem. Az előttem, egy csoportban álldogáló néhány idős ember láttán felmerült bennem a gondolat: vajon, ők hogyan élték meg 1956-ot? Biztos vagyok benne, hogy soha nem fogják elmondani.
Szebb Jövőt!
|