Kedves Soós Úr. Gábor.

Tisztelt Bányavári Pál Úr!

Néhány hete még megköszönted, a párbeszédet, hogy szóba állok veled, aztán varázsütésre átmentél „hülyébe” és egy negyven éves barátságot dobtál a kukába minden ok nélkül. Nem indultam  ellened képviselőnek. Nem indultam polgármesternek, mert nem akartam megosztani a szavazatokat még több felé.

Érdekes választás egy hozzám írt levelet Szűrös Mátyás képével indítani. Bizonyára rendkívül jópofa dolog, olyan trendi. Igaz, ismerve értékrendet akár Rákosi képével is indíthattál volna. Az jelen esetben sokkal kifejezőbb lenne.

Ellenem nehezen tudtál volna indulni, esetleg a választópolgárok képviseletéért indulhattál volna. Jól tetted, hogy nem indultál, sem képviselőnek, sem polgármesternek, hiszen az esküszegésen, és az MSZP támogatáson kívül nem sok mindent tudsz felmutatni, hacsak nem az egzisztenciális zűrzavar a programod. Elnézve a mostani választások eredményét, és mindazt, ami a háttérben történt, 300 szavazatot biztosan neked is el tudott volna intézni a papa, meg a váci csapat. Ez azonban nagyon kevés.

Köszönöm a kedves hülye jelzőt. Az általad képviselt nihilizmus jól keretezi mindazt, amit eddig elértél, így ez a lehülyézés még akár bóknak is felfogható. Egész eddigi életműved koronája lehet az az esküszegés, amellyel szembe köpted azokat az embereket, akik rád szavaztak 2006-ban. Sokan voltak, így a papa biztosan sokat segített ebben is. Saját „érdemeid” alapján ezt az eredményt sosem érted volna el. Miután 2010 januárjában megszűnt a képviselői tiszteletdíj, a képviselő-testületi ülések közelében sem jártál. Figyelted a gazdi füttyentését, és lelkesen szolgáltál.

„Én, Bányavári Pál esküszöm, hogy hazámhoz, a Magyar Köztársasághoz hű leszek; az Alkotmányt a többi jogszabállyal együtt megtartom és megtartatom; a tudomásomra jutott titkot megőrzöm; képviselői tisztségemből eredő feladataimat Sződliget Község fejlődésének előmozdítása és az Alkotmány érvényesülése érdekében lelkiismeretesen teljesítem.”

(A megválasztott képviselő meggyőződése szerint)

„Isten engem úgy segéljen!”

Emlékszel? 2006 őszén büszkén mondtad az eskü szövegét. Persze, persze Istent semmiképpen sem keverted volna ebbe bele. Nem sokkal később megszegted az esküdet, elárulva a település lakóit, a rád szavazókat azokat, akiket képviselned kellett volna. Neked ezt jelenti, a szeretem Sződligetet. Adott esetben valószínűleg a Hazáddal kapcsolatban is hasonló viselkedésre lehet számítani.

Nem mehetett tovább ez a négy éve kezdődött „szavazzátok meg kislányok” faluvezetés. Biztosra veszem, hogy segítettek Neked abban, hogy---menj neki a Bányavári gyereknek--- Te meg szót fogadtál. Most jobb?

Találó a kifejezés. Pontosan úgy viselkedsz, mint egy kislány. A mentális állapotod tökéletes korképe ez a Bányavári gyerek kicsinálásának misztikus története. Nem kellet téged senkinek sem kicsinálnia, ott vagy Te saját magadnak. Náladnál tökéletesebb ellenséget, saját magad számára keresve sem találni. Most még nem jobb. Abban viszont biztos lehetsz, hogy nem sokára sokkal jobb lesz. Amikor a közélet megtisztul mindazoktól, akik élősködők módjára a többiek vérét szívják.

Sajnálatra méltó, hogy milyen könnyen elfelejtetted azt, hogy a pirospozsgás bukósisakos bácsi segített téged abban, hogy Sződliget polgármestere lehessél.

Őszintén kíváncsi lennék, miből ismertél édesapádra. Soha sem segített semmiben. Azt viszont nagyon szerette volna, ha együtt dúdoljuk az Internacionálét. Ez azonban soha sem jött össze. A segítsége – már amit Te annak hívsz – pusztán abból állt, hogy 2004 tájékán áthívott magához, azt mondta: ne a Tinódi utca felöl gyere, hanem fentről a Vörösmarty felöl, nehogy meglássanak a kapuban, mikor hozzám jössz. Ezek után kaptam egy több oldalas kézzel írt instrukciót, mit hogyan kell csinálni. (Emlékszel a Tanú c. filmre?) Sajnos rögtön kidobtam. Hát így lettem én Bányavári segítséggel polgármester.

Tudom most ősmagyar lettél, meg isten áldása is kísér, de volt, amikor a baloldal szavazói kellettek.  

Nekem – Veled ellentétben – semmi sem kell. Nincs szükségem bal oldali szavazatokra. Az én értékrendem, tudásom jól dokumentálható, és egyértelmű. Ebben semmilyen törés, vagy irányváltás nincs. Ha a Sződligeten élők úgy gondolják, hogy erre van szükségük támogatnak, ha úgy érzik nem, akkor nem támogatnak. Ősmagyar? Nem hiszem, de a magyarságát, nemzetének történelmét, annak gyökereit tisztelve, magyarnak érzem magam! Te minek? Bal oldalinak, vagy szocialistának? A zsidókkal ellentétben ők még nem kaptak országot. Bár lehet, ami késik, nem múlik. Lassan ti is különlegesek lesztek. Isten áldását Te is magadon viseled. Ne félj tőle, nem fáj. A gúnyolódás mások hitével, meggyőződésével olyan primitív, de ha gondolod, le tudok menni a szintedre.

Apám 60 éve nem változtatott a véleményén, és én sem fogok.

Világos. Értem én. Hiszen kizárólag ez lehet a magyarázat mindenre. Nem tudom, hogy feltűnt-e, hogy Lenin, Sztálin, Rákosi, Kádár elvtársak meghaltak. Életművükön – ha azt a borzalmat, népirtást, a kínzásokat, a megaláztatásokat annak lehet nevezni – túllépett az emberiség. Könnyebb lenne, ha megértenéd, és megjegyeznéd ezt a mondatot: csak a változás állandó! Tudom, hogy ez most nem fog menni, hiszen a változás nem egyenlő az árulással,  de úgy tudom elég sok a szabadidőd. Olvasgass! Persze nem a Szűrös Mátyás összesre gondoltam.

Én tényleg szeretem Sződligetet. Szerettem akkor is, amíg  50 évig itt laktam, és szeretni fogom halálomig, akkor is, ha öt kilométerrel odébb költöztem.

Igen, ez tényleg megható. Biztosan mostanában láttad a Titanic című filmet. Tudod, amikor a lány, és a fiú a hajó orrában áll. Előttük az óceán… a hajukat fújja a szél… szól a zene… gyönyörű. A baj veled az, hogy üres, és hiteltelen mindaz, amit mondasz. Az esküszegésed a valóság. Ezzel elárultad a választókat, elárultad szeretett Sződligetedet, talán a hazádat is. Azt, hogy el kellett költöznöd, magadnak köszönheted. Ha te így szeretsz kérlek, ne gondolj a barátságra, hiszen valószínűleg számodra ez is csak egy üres frázis.

Gábor, a hajó elment. Mozi, horgászat, kirándulás, vagy politika, de ne mások életén keresztül!

A hajó elment, csak azt nem vetted észre, hogy – Veled ellentétben – Én rajta ülök. A mások életén való átgázolás nem az én műfajom. Ahogyan a mostani választásokat elnézem, nem kell nagyon messze menned, hogy ki az, aki elvtársakon, barátokon, ismerősökön átgázolva droid módjára küzd egy olyan világért, egy olyan rendszerért, melynek számlájára több tíz millió ember halála, megkínzása írható.

Elég ha megfordulsz, és magad mögé nézel!

Folytatás nem következik.

Részedről biztosan nem, de ti sosem fogjátok feladni, ahogyan én sem!

Itt az ideje, hogy összerakd magad, az életed! Igyekezz, hogy édesapád tudjon segíteni ebben, szükséged van rá!

Tisztelettel: Bányavári Pál

Szebb Jövőt!

Szeretettel: Soós Gábor

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés