A "Sződliget Természeti Értékei" c. filmet kizárólag erős idegzetű polgártársaimnak ajánlom, hiszen a felvételeken felkavaró részletek is feltünhetnek. Úgy is mint ritka, és különleges madarak, burjánzó, szinte érintetlen erdők. Mindez itt Sződligeten.
A most zajló természetgyilkolás ad aktualitást annak, ami a film 4. percénél elhangzik. Ne felejtsük; a film 2005-ben(!) készült. A mesterséges odúk 2004-ben kerültek kihelyezésre. Miért is? Kiderül.
Sződliget egy békésen meghúzódó kis község a Duna mentén az erdők ölelésében. Ha hajnalban teszünk egy sétát a közelben csobogó Sződ-Rákos patak partján, csodálatos természeti világ tárul elénk. A patakot kísérő fák levelein milliónyi üveggyöngyként csillognak a hajnali harmatcseppek, és a pókhálók úgy tűnnek az áttetsző napfényben, mintha valaki vékony ezüstszálakat font volna a faágak köré. A napkeltével az "erdei zenekar" is rázendít és csodálatos hangversennyel kíséri utunkat. Rigók flótáznak a fa csúcsán, füzikék, poszáták kergetőznek a lombkoronában, s a bokrok rejtekéből kiszűrődik a vörösbegy mélabús éneke. A patakparton kecses barázda billegetők szedegetik rovarokat, és a víz fölött, égszínkék tollazatát villantva suhan a jégmadár. A magasból egerész ölyvek kiáltásai hallatszanak, s ahol a fák nem takarják el az égboltot, ott megpillanthatjuk a madarakat, amint békésen keringenek a rojtos szélű bárányfelhők között. Mint minden tavasszal, ebben az évben is kizöldültek a fák, megérkeztek a madarak és elfoglalták költőhelyüket az erdőben. Az őszapó tojásait melengette a fatörzs mellé épített fészkében, a csilpcsalpfüzike a talajon rejtette el fészkét, míg a rigók a sűrű bokros védelmében bíztak. Ezek a madarak ösztöneiknek engedelmeskedve megépítették fészkeiket, nem számolhattak az ember kapzsiságával, közönyösségével.
Túrázásaink során a székelyderzsi Erődtemplom falánál induláshoz készülődtünk, amikor megállt mellettünk egy fekete ruhás, fejkendős, hajlott hátú néni.