Idén Karácsonyra is nagyon sok, szeretettel készített ajándékcsomag gyűlt össze, melyeknek egy részét mi vittük el Parajdra, valamint sok apró kis székely faluba. Az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk, a havazás maró hideggel és éles széllel párosult. Gyergyószárhegyen vártak ránk éjszakai szállással, de Parajd és Székelyudvarhely között olyan hóvihar kerekedett, hogy már nem az volt a kérdés, át tudunk-e kelni a Hargitán, hanem eljutunk-e egyáltalán a hegy innenső felén lévő Oroszhegyre. Az éterben elhalt már mögöttünk a kolozsvári, majd a marosvásárhelyi magyar nyelvű rádióadás. Egyetlen rádióállomás volt fogható, a Mária Rádió csíksomlyói stúdióból közvetített adása. Miközben az utat próbáltuk fürkészni a szélvédőre fagyó csapadékkal küzdő ablaktörlő lapátok között, a rádióhallgatók imakéréseikkel hívták a műsorvezetőt. Egy idős néni is telefonált valamelyik gyergyói falucskából, és kicsit remegős, mégis mosolygós hangon egy verset mondott el. Amíg hallgattuk, megfeledkeztünk kényelmetlenné váló helyzetünkről, a veszélyes útról, rossz időről. Farkaslaka előtt egy kamiont értünk utol. A nagy, lomha jármű egyre lassabban vonszolódott előre a csúszós, havas úton, majd feladta. Megállt előttünk, és mi csupán reméltük, nem csúszik vissza. A szél nagy adagokban havat dobált az útra, és amennyire látható volt, a dombtető előtt egy másik teherautó is megfeneklett. A rádióban ekkor rózsafüzér imádságba kezdtek. Angyalszárnyat kaptunk, mely repített előre, fel a dombtetőre, és még tovább is: az oroszhegyi bekötő utat csupán egyetlen keréknyom jelezte a nagy, egybefüggő hótakaróban. Mire az imádságnak vége lett, megérkeztünk a hegytetőn lévő falucskába, mely csendbe, fehér, puha, bársonyba temetkezett. Aznap éjjel valóban angyalok vigyáztak ránk.

A gyergyói néni által elmondott verssel kívánunk mindenkinek áldott Karácsonyt!