Első dévai látogatásunkat követően, nyár elején fordultunk felhívásunkkal ismerőseinkhez, támogatókat keresve egy dévai otthon felújításához. Éppen akkor Észak-Magyarországon talán még soha nem látott magasságú és vízhozamú árhullámok okoztak felbecsülhetetlen károkat. Most pedig a vörös iszap iszonyata, ami nem lehet elég messze tőlünk ahhoz, hogy ne érezzük saját bőrünkön a veszély állandó jelenlétét.

Az ismert tények okán már a nyáron is elhangzott, így most már nem ért felkészületlenül a kérdés: Miért éppen Déva?

Sokféle felelet létezik.

Talán azért, mert a Dévai Szent Ferenc Alapítvány gyermekotthonai kizárólag adományokból működnek, és ha azok elapadnak… nos erre még gondolni sem szeretnék. Lehet, hogy Böjte Csaba áldásos tevékenysége eredményeként mára már nagyon sokan hallottak róluk, és támogatják is az alapítványt, de nem szabad elfelejteni, hogy Csaba testvér egyetlen percre sem pihen. Közel 2000 szerencsétlen sorsú gyermek ellátásáról kell gondoskodnia, a működéshez szükséges költségeket – ahogy ő mondja – összekoldulnia. Nyafogni nem ér rá, eszébe sem jutna.

Aztán még azért is, mert az Alapítvány mögött nincs egy több milliárdos törzstőkével rendelkező Zrt., szintén több milliárdos magánvagyonnal rendelkező tulajdonosokkal. (Hogy mit tennék a vagyonukkal és miért tartom felháborítónak, hogy még Kormányunk miniszterei is tőlünk koldulnak pénzt a bajbajutottaknak, ezt most inkább nem részletezném.)

De leginkább talán azért, mert míg az anyaországban élő magyarok bízván számíthatnak mind a Kormány, mind honfitársaik segítségére, addig a dévai alapítvány kis lakói kizárólag az Isteni Gondviselésben bízhatnak. Böjte Csaba és munkatársai a jelenlegi határokon túl nevelnek egy kisebb településnyi lélekszámú magyar gyermeket. Apróságok, akik csak az ő és persze a mi segítségünkkel lehetnek igazán naggyá.

Miért éppen Déva? A válaszok közül talán a legegyszerűbb – és szándékom szerint még véletlenül sem szemtelen – így hangzik: Mert mi így döntöttünk. Aki akarja, támogatja, aki nem, hát nem.

Mindenki tehetsége, képessége és szándéka szerint nyújt segítséget, és persze az egyik rászoruló támogatása nem zárja ki a másikat. Nálunk sem.

Jó érzés látni, tapasztalni, hogy az emberek többsége nem csak sajnálkozik, vagy éppen a tévé képernyője előtt szörnyülködik, hanem megpróbálnak segíteni, akár erejükön felül is a bajba jutottakon. Ilyenkor mindenki megmozdul, és ha mást nem, hát legalább néhány száz forintos felajánlást tesz a különböző segélyszervezeteken keresztül.

Mi is erre bíztatunk minden magyart, tegye, amit a szíve diktál, amit lehetőségei engednek.

Mi továbbra is szívesen vállaljuk, hogy Dévára szánt adományaikat célba juttatjuk. Legközelebb október 31-én (vasárnap) indulunk.

Kurdi Judit és Soós Gábor

Böjte Csaba: Gondolatok a keresztszülőkől

(részlet)

Ezek a jó emberek sokszor nem is látják azt a nagy örömet, amit ők okoznak gyerekeinknek, mégis teszik a jót, mert tenniük kell. Aztán, ha sikerült ellátogatni a védencekhez, bizony meglátják, ha tűzifa kellene, vagy fásszínt kellene építeni vagy éppen nagy a villanyszámla... és nem fukarkodnak, nem számolnak, csak teszik a jót, szünet nélkül. Odabújnak és együtt tanulnak a gyerekekkel, titokban letörölnek egy -egy könnycseppet a szemükből, mert nagy a teher, amit ezek a gyerekek hordoznak. Talán hálásak Istennek, hogy az ő gyermekkoruk szép volt és nem szenvedtek hiányt semmiben.

Isten működik és minden szegény gyerek mellé ad pártfogót, segítőt. Ezeknek az embereknek szeretném megköszönni, hogy nem zárkóztak be meleg otthonukba, gondtalan életük védőbástyái mögül is meglátták a szenvedést, a nélkülözést.

Valamikor minden jó tett megkapja jutalmát, tudom, hogy Isten látja mindazt a jót, amit Ti tesztek gyerekeinkért, házainkért. Legyetek áldottak és érezzétek áldásnak, hogy tudtok jók lenni. Köszönjük!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés