Imre
2011.09.20. 20:00
Imre az Erdélyországi Déván nevelkedett egészen kicsi korától fogva. Másfél éve viszonylag rendszeresen nyomon követhetjük mindennapjait, sikereit, kudarcait, nehézségeit, örömeit.
Most - 2011. júniusában - érettségizett. Sok fiatalhoz hasonlóan az Ő érettségi vizsgája sem sikerült. Magyarázhatnánk ezt sokféleképpen. Okolhatnánk az ebben az évben példátlanul megszigorodott vizsgarendszert, és számos egyebet. A tény azonban tény marad,a matematika feladatok megakasztották Imre sikeres érettségi vizsgáját. Nem adta fel, jövőre újra vizsgázni fog...
Most azonban sokkal nagyobb kihívás elé néz. Úgy döntött, hogy kőműves szeretne lenni. Csaba testvér segítségével Székelyhídon,a valamikori Rákóczi kastély - leendő gyermekotthon - felújításán dolgozó mesterek mellett kapott lehetőséget a tanulásra.
Imre ragyogó példája mindannak, amit a Dévai Szent Ferenc alapítvány tesz azokért a nehéz sorsú gyermekekért, akiket Böjte Csaba a szárnyai alá vesz. A gondoskodás, a segítés, az odafigyelés a felnőttkor elérését követően sem szűnik meg. Számtalan olyan példát sorolhatnánk ahol az itt nevelkedő fiatal a továbbiakban is az alapítványnál dolgozik. Ilyen példa Pali Gyergyószentmiklóson, vagy Irina Déván. Most Imre Székelyhídon.
Most különösen fontos az odafigyelés, a támogatás, hiszen "veszélyes" kor ez. Imrének az önálló élethez még nagyon sok mindenre szüksége lesz. A szilárd alapot, az erkölcsi nevelést, a keresztyén alapokon nyugvó hitbéli oktatást megkapta, a prózaibb dolgok vannak soron; szinte minden ami egy önálló élethez kellene.
A gyerekek nyüzsgésétől hangos dévai otthon után most egy hatalmas kastélyba költözött, teljesen egyedül. Akár még irigyelhetnénk is, ha nem ismernénk a körülményeket: a kastély korábban iskola volt, amit a román közegészségügyi hatóság záratott be, nincs az épületben folyóvíz, így wc, mosdó, fürdő sem. Az épület állapota elég romos, de azért találtak neki egy szobát, ami megfelelő állapotban van ahhoz, hogy lakhatóvá tegyék. A fiúban nagy az elszántság, és és bár az első napokban kissé elkenődött, volt nevelője bíztatására - miszerint írja össze, mire lenne szüksége - csak azt válaszolta: "mit írjak össze nevelő, itt vagyok csórén".
Ahhoz, hogy a hamarosan beköszöntő hidegben a hatalmas épületben legalább egy szobát ki tudjon fűteni, haladéktalanul szükség lenne egy kályhára. A legjobb egy fatüzeléses kályha lenne.
Székelyhídon a Dévai Szent Ferenc Alapítvány napköziotthonos "Napraforgó Csapat"-a működik, Galamb Erzsébet vezetésével. Erzsike fogadta szárnyai alá Imrét is, egyenlőre mindenben kizárólag az ő segítségükre számíthat. Erzsike a saját kis konyháján főz nap mint nap 45 gyermeknek, mindig azt, amit éppen az Isteni Gondviselés a rendelkezésére bocsát a nagylelkű adományozók által. A legnagyobb hiány az élelmiszerből van, Erzsike azt mondja, bármit szívesen fogadnak, ő igazán mindenből tud valamit készíteni a gyereknek.
Székelyhídra gyűjtünk tehát adományokat, melyet azonnal elszállít egy autó, amint sikerült kályhát és néhány alapvető felszerelést találni. Bármilyen segítséget hálás szívvel fogadnak, különös tekintettel az alábbiakra lenne szükségük:
- élelem
- fatüzeléses kályha (vaskályha)
- kétlapos rezsó
- fejsze
- sötétítő függöny
- hajszárító
- tükör
- éjjeli lámpa
- kávéfőző (elektromos)
- kerékpár
Feljánlásaikat az alábbi elérhetőségeken várjuk:
Kurdi Judit és Soós Gábor
Sződliget, Vörösmarty u. 31.
tel: 06-30-9383807
e-mail: judit@kurdiessoos.hu
|