Az első döbbenet akkor ért minket, amikor Csaba testvér mesélni kezdett. Elmondta legutóbbi, aztán korábbi élményeit. Mesélt jótékonysági koncertekről, ahol a fellépők gázsijának (!), a technikai szolgáltatásoknak kifizetését követően, 150-200 ezer forint maradt a több milliós bevételből. Mesélt gálavacsorákról, ahol a szép ruhákba, ékszerekbe öltözött vendégeknek több fogásos különleges ételsorokat tálaltak fel, és ahol a terembérlet, az ételek, italok és egyéb költségek kifizetését követően a szervezők nullára hozzák ki az egyenleget, azaz nem marad belőle egy forint sem az eredetileg meghirdetett jótékony célra. Mesélt nagydobra vert, hangzatos rendezvényekről, ahol Ő a „ferencesi kisebb testvéri alázatossággal” ha kell, akár órákat állt a tűző napon, és melynek bevételéből az alapítvány nem, vagy csak alig profitál.

Az adományok lepakolását követően, a teherautón maradó bútorokat Székelyhídra kellett vinnünk, az ott épülő alapítványi gyermekotthonba szánták őket. Erre a célra a valamikori Rákóczi kastélyt adta át a város, a teljes felújítás azonban az alapítványra vár. Csaba testvér töretlen optimizmussal dolgozik azért, hogy a műemlék épületben hamarosan újabb rászoruló gyermekekről gondoskodhassanak. Másodszor akkor döbbentünk meg utunk során, amikor megérkeztünk Székelyhídra. A helyiek útbaigazítására beléptünk az iskola kapuján, és ráleltünk Galamb Erzsikére, aki néhány önkéntes segítővel a másnapi gyermeknapra készült. 38 fős napközit működtet az alapítvány, melyben Erzsike az egyetlen „alkalmazott”. A román iskolarendszerben a mai napig ismeretlen fogalom a közétkeztetés és a tanulószoba. Erzsike délelőtt a saját –a férje műhelyéből átalakított – konyháján készíti el az ebédet a 38 gyermeknek, abból az alapanyagból, amit éppen sikerül megszerezni, vagy éppen megterem a saját kertjében. Gyakran 3-4 féle, forma tésztát főz ki, külön-külön fazékban, hiszen más és más a főzési idejük. Nagyobb adagban nem is tudna, nincsenek nagy edényei, és a tésztaszűrőjét is nagy nevetve mutatta: alig 15 cm átmérőjű.  Volt olyan is, amikor hetekig csak margarinos kenyeret tudott ebédre adni a gyerekeknek, de annak is nagyon örültek, és hálásan imádkoztak evés idején.

Erzsike is sokat mesélt. Arról a családról, akik egy akkora kalyibában élnek, ami fedelestül elférne másnak a konyhájában; azokról a gyerekekről, akiknek a fejéből minden hétfőn kikezeli a tetveket, de otthon egy hét alatt visszafertőződnek; arról a kislányról, aki télen a délutáni tanulószoba melegében elalszik.. otthon nincs fűtés. És mesélt arról, hogy a templomban minden hónap első vasárnapján együtt éneklik a magyar Himnuszt.

Láttam az iskolában azt a tantermet, melyet az alapítvány rendelkezésére bocsátottak, láttam a kis asztalokat, ahol minden délután 38 gyermek kap ebédet (talán az egyetlen tál ételt azon a napon) és esélyt arra, hogy eredményesen elvégezze az iskolát. Láttam a táblát, melyen gyöngybetűkkel volt felírva „Tartsd magad nemzetem..” – a gyerekek június 4-én a Trianon himnuszt énekelték.  Székelyhídon csak magyarok élnek… alig 10 km-re a mai határtól.

Úgy alakult, hogy alig egy hét elteltével, Pünkösd előtt ismét Déván ébredtünk. Mivel késő éjszaka érkeztünk, az előzetes instrukciók szerint belopakodtunk a vendégházba, Gábornak az előtérben volt megágyazva, én pedig az egyik legnagyobb közös hálóterembe mentem, ahol csupán egyetlen hölgy vendég aludt.  Reggel, amikor kiléptem a fürdőből, már ő is ébren volt: - Várkonyi Szilvia vagyok – mutatkozott be. A későbbi közös kávézásnál derült ki, Szilvia színművész, jelenleg a Miskolci Nemzeti Színház tagja, számos zenés darabban megcsodálhatta már a közönség a tehetségét. Megdöbbentő? Avagy az Isteni Gondviselés? Várkonyi Szilvia nemcsak felajánlotta a segítségét a nyári zenei tábor és koncert kapcsán, de néhány napon belül már meg is állapodtunk: fellép a jótékonysági koncerten (természetesen grátisz, úgy, ahogy a többi fellépő művész is). Ha a gyerekeknek nem lesz túl nagy feladat, még a betanítását is vállalta egy közös produkciónak.

A negyedik döbbenet már Hargitában ér bennünket. Oroszhegyen Mihály Anna szintén egy személyben végzi az alapítvány napközi otthonának vezetését, ő maga főzi az ebédet a gyerekeknek, délutánonként tanul velük, kizárólag önkéntes segítőkre számíthat. Több mint 40 fő, 3 és 14 év közötti gyermekről gondoskodnak. Egy gyermek ellátására 20 lej (kb. 1300,-Ft) jut havonta.

Az épülő gyergyószentmiklósi otthonba hozott bútorokat, eszközöket, ruhákat Szárhegyen pakoljuk le a teherautóról. Miután mindent gondosan elhelyeztek az erre a célra kijelölt pajtában, Gyergyószentmiklósra indulunk. Orsolya, aki a most épülő otthon vezetője lesz, fiatal, kedves teremtés. Lelkesen és büszkén mutatta a valóban hatalmasnak készülő házat, megtudtuk, melyik helyiség, milyen célt fog szolgálni, és azt is, hogy már idén ősszel 25 gyermekkel szeretnék megnyitni a bentlakásos otthont. A 25 gyermek teljes ellátásáról, a ház működtetéséről összesen két alkalmazott fog gondoskodni: Orsin kívül csupán egy konyhai kisegítő lesz. Aggodalmainkon a húszas éveiben járó lány csupán nevetett. –„Erős a hitem – mondta - és itt van az édesanyám, aki nekem mindenben segítségem. Na meg persze a vőlegényem, aki egyébként Csaba testvérnél nőtt fel.”

Az úton visszafelé még megtudtuk, hogy jelenleg diplomás óvodavezetőként alig keres többet, mint nálunk a minimálbér összege.

Kurdi Judit

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.