A vörös terror
Soós Gábor 2011.02.15. 17:04
Adott tárgykörben minden kritikai észrevételnek úgy, és akkor van értelme, ha megfelelően alátámasztott, és bizonyított alternatív javaslatokat is tartalmaz a kritizált részekkel, vagy egésszel szemben.
Persze lehet érzelmekkel manipulálni, a tényeket elferdíteni, kicsit csúsztatni, vagy nagyot hazudni. Ez azonban általában az amatőr, vagy képzett politikusok asztala, és módszere. A liberális eszmékkel, és megközelítésekkel ellentétben azonban igazság csak egyféle létezik.
Én úgy látom, hogy az árvízvédelmi nyomvonal meghatározása, a gát építése kapcsán most már valami egészen másról van szó, mit egy műtárgy megépítése, és a mögötte élők védelme.
Közösségek, szomszédok fordultak egymás ellen. Mintha mindenki bűnbakokat keresne, a tehetetlenség, a hozzá nem értés, az érdektelenség, vagy a cselszövés leplezésére. Soha nem egy tárgy, vagy építmény fizikai megvalósítása, megvalósulása az igazi produktum, hanem ahogy egy közösség végigjárja a megvalósításig vezető utat.
Az igazi (m)érték, ahogyan a közösség eljut a probléma felismeréséig, kidolgozza a lehetséges megoldási változatokat, figyelembe veszi és érvényre juttatja a különböző érdekeket, minden tagja számára egyenlő feltételekkel biztosítja a véleményalkotás lehetőségét.
A legfontosabb kérdés azonban, hogy a közösség kire, vagy kikre bízza mindennek a megvalósítását.
Egy olyan közösségben, ahol a családok, a lakókörnyezet, a nemzet egysége az elsőrendű értékmérő ott nem fordulhat elő, hogy egy közösségen belül a dombon élő nem alkothat véleményt a völgyben történő dolgokról. Az sem fordulhat elő, hogy egy szűk csoport érdekeinek útjában álló családok ellen fizetett zsoldosok hadjáratot indítsanak, rettegésben, és félelemben tartva őket, felosztva magántulajdonukat, feljelentve őket szinte minden hatóságnál, mintha ezek a hatóságok csak erre lettek volna kitalálva.
Itt van mindjárt K.G. jó nevű, jó tollú barátunk.
Nekem 1919 és Kun (Kohn) Béla módszerei jutnak eszembe. A vörösterror. A lenin fiúk. Aztán Trianon.
Merész párhuzam elismerem.
Mégis valakik mintha azon mesterkednének, hogyan lehetne megosztani, feldarabolni, ellopni, kisajátítani ezt a települést Sződligetet. Hogyan lehetne Barackosra, Újtelepre, Régi falura, Lakóparkra széttépni, ezt a valamikor egységes, és egy irányba tartó községet.
1990-ben még „csak” a kitermelt sóder tűnt el, 1992 és 1997 között a Duna-part is magánkézben volt. Ha nehezen is, de akkor még sikerült visszaszerezni. Most ugyanaz a polip nyújtogatja csápjait közös értékeink, a köz vagyona után.
Régen nem a gátról van szó. A település jelenlegi irányítói – talán tudtukon kívül – csak bábuk egy olyan ingatlan spekuláció kirakatában, melynek kiagyalóit a település 1997-ben szétzavarta.
Erdőtakarítás címén boldog, és boldogtalan, rászorult, és kevésbé rászorult, sződligeti, és nem sződligeti viszi az önkormányzati tulajdont a frissen kicsapkodott fákat.
Kérvény alapján ingyen vihetik azokat a faházakat, melyeket még Tömör Szeretemsződligetet György, a Házmester Kft. égisze alatt felújított, és a 2002-es átadás-átvétel során szerepeltek a leltárban. Most – állítólag – már nyomuk sincs, értéktelenek (akkor miért kellenének bárkinek is?).
Közalapítványok kuratórium tagsága, elnöksége, falugondnoki álláshely, szolgálati lakás kiutalás, önkormányzati tulajdonú ingatlanok üzemeltetése a hűbéresek jutalma.
Marx Károly, Lenin,Károlyi Mihály, Kun (Kohn) Béla,Rákosi (Rosenfeld) Mátyás, Kádár (Csermanek) János, Medgyessy ügynök Péter, Gyurcsány bohóc Ferenc méltó szellemi örökösei folytatják azt a politikát, melynek egyetlen célja a haza feldarabolása, kincseinek, földjének, vízének átjátszása a Tel-Avivból idáig is elérő szőrös kezekre.
Ne feledjük, 2010. október 3-án polgármesterünk, képviselőink annak a fentebb felsorolt személyek által meghatározott szellemi, ideológiai pártnak az ajánlásával kerültek hatalomra, melynek neve 1989-ig MSZMP, majd azt követően jogutódként MSZP lett.
Mindezt miképpen lehetne másképp nevezni, mint vörösterrornak?
Szebb Jövőt!
Soós Gábor
2133 Sződliget, Vörösmarty u. 31.
|