Kora este, a késő őszi sötétségben gurul be autónk a kolostor elé. A vacsorára gyülekező gyerekek azonnal körbe vesznek, és amikor kiszállunk, néhányuk őszinte örömmel ismer fel bennünket. Gábor a névrokonát, a nyári lakásfelújítás alkalmával megismert pécsi fiatalembert látja meg elsőként, aki ide költözött és nevelőként tíz fiúról gondoskodik. Miközben a férfiak a viszontlátás örömében egymás vállát ropogtatják, szinte megfeledkeznek a karjukon lógó apróságokról. A pici, de annál cserfesebb Erzsike nagy kék szemekkel nézi a két bácsit, de cseppet sem ijedt, hiszen biztonságban van, jó emberek veszik körül.

A 2010.október 31 - november 2.-i dévai utunkról szóló beszámoló a dévai gyerekek menüpontban olvasható.