Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

Hol a répa?		2011.10.21. 18:23
Gyergyószárhegyen „Magyarból” érkezett vendégek bográcsoztak. A gyerekek körülöttük tátották a szájukat, a nagyobbak fát aprítottak, ügyelték a tüzet, mindenki szorgoskodott. A szakács főzés közben egyre kereste az előkészített hozzávalók között a répát, de sehol sem találta. Hangosan kérdezősködött, hol lehet a répa, de azt senki sem látta. A szomszédban lakó, addig csak tétlenül ácsorgó kicsi lány, némileg csodálkozott ugyan, hogy mivégre kell ezeknek az embereknek répa, náluk ilyesmit nem tesznek a levesbe, de érezte, végre ő is hasznos lehet: „Nekünk van otthon!” – kiáltotta, majd elszaladt. Jött is vissza hamarosan, boldog mosollyal az arcán, kedvesen nyújtotta át a kezében hozott hatalmas nagydarab marharépát! (Tudni illik: A székelyeknél a sárgarépát „murok”-nak nevezik, a „répa” pedig nem más, mint a marharépa.)

Elsőbbséggel adta fel az Úr?		2011.10.21. 18:22
Szeptemberben vittük el Dévára és az alapítvány több otthonába azokat az adományokat, amelyeket a nyár folyamán – főként a sződligeti nyári tábor ideje alatt – jó emberek nálunk felhalmoztak. Többek között ott volt nálunk az APIS Kft. által felajánlott megszámlálhatatlan mennyiségű írószer (golyóstoll) is. Gábor nevelő, egy pécsi fiatalember, örömmel jött oda hozzánk, régi ismerősként üdvözölni, na meg picit nosztalgiázni: egy éve dolgozik az alapítványnál, előtte ő is önkéntesként számos adománygyűjtő akciót szervezett, sokszor megfordult az alapítvány otthonaiban. Beszélgetés közben kezébe nyomtunk egy kartondobozt, mely három kisebb dobozt, egyenként kb. 150 db tollat rejtettek. A három családé, akik az un. piros házban laknak. Amikor elmondtuk, mit rejt a csomag, először csak ő döbbent meg, majd a kérdésén mi is: - Olvastátok az e-mailemet? Aztán sietett megmagyarázni: - Tegnap este írtam barátaimnak Pécsre, akik kérdezték, mire lenne szükségünk. Mondtam, hogy a legnagyobb szükség tollra, írószerre lenne, mert kezdődik az iskola, és szinte egy sem maradt tavalyról. - Látod – mondtuk neki nevetve -, kértél és megadatott. - Na de ilyen gyorsan még sose jött! Elsőbbséggel adta fel az Úr?

Akinek hiányzik egy kereke		2011.10.21. 18:21
Gyergyószentmiklóson velünk mindig történik valami. A múltkor a rendőr akart minket áruval, autóval együtt vasba verni, amikor legelőször ott jártunk, akkor pedig kiesett a teherautó kereke. Csak az Isteni gondviselésnek volt köszönhető, hogy nem a hegyek között kanyargó, útnak nem nagyon nevezhető, 1000-1200 m tengerszint feletti szerpentinen, hanem a város előtt kb. 8 km-rel, egy kis faluban. Orsi, a gyergyói otthon vezetője édesapjával sietett segítségünkre. Máté eredeti szakmája autószerelő, évekig kamionozott, így szinte percek alatt szó szerint jó kezekbe kerültünk. Legutóbbi utunkon nem jeleztük előre érkezésünket, de nagy örömmel fogadtak és Orsi férje Pali azonnal telefonálni kezdett, összetrombitálta a családot. Apósa, Máté nem értette a telefonban, ki érkezett, Pali egyre hangosabban magyarázta: - Tudod, a Gáborék Magyarországról. Gábor és Judit. Aludtak nálatok a múltkor! Nem igaz, hogy nem tudod, egy nagy teherautóval jöttek! Gábor próbált segíteni: - Mondd neki Palikám, hogy megint az van itt, akinek egy kerékkel kevesebb van!

„Elrományosított” autó		2011.10.21. 18:19
Egy teherautón kereket cserélni nem annyira egyszerű, főleg szemetelő esőben, sötétben, az árok szélén. Hiába érkezett szinte percek alatt segítség Gyergyószentmiklósról, amikor a bal hátsó kerekek közül az egyik szó szerint elrepült és árkot ugrott, ott az út szélén csak gyors megoldás született. Másnap sikerült mindent helyre hozni úgy, hogy folytathattuk az utunkat. Egyedül a pótkereket nem sikerült visszatenni a helyére. Hiába próbálták többször is, a rögzítés nem volt tökéletes. Ekkor a javításban segítkező helybéli székely ember bement a garázsba, és előjött egy köteg dróttal. - No, akkor most elrományosítjuk az autót! Befeküdt a teherautó alá és feldrótozta a pótkereket.

Romantikus séta		2011.10.21. 18:17
Egy gyönyörű őszi napon kora este érkeztünk meg Tusnádfürdőre, egy csodaszép túrista paradicsomba. A hegyek közé beékelődött, szinte csak egy utcás városka kellemes sétálóhelyekkel, késő estig nyitva tartó vendéglőkkel arra csábított, maradjunk. Az összes adományt lepakoltuk, máshová már nem kellett mennünk, a háziak kedvesen invitáltak, ezért úgy döntöttünk, ott töltjük az éjszakát. Kérleltem Gábort, vacsora után menjünk, sétáljunk végre egy kicsit. Fáradt volt, így neki ez az ötlet annyira nem tetszett. A Dévai Szent Ferenc Alapítvány bentlakásos otthona egy gyönyörű régi villa, melynek a hátsó oldala már a hegybe simul. A meredek hegyoldalban egy szép épület, láthatóan üresen áll. A bennünket kísérő nevelőtől megtudtuk, ez a valamikori Ceausescu villa. Mellette még ma is látható az az építmény, ahol a medvéket etették. Ide szoktatták őket, hogy a diktátor itt időzve, kényelmesen, a villája ablakából vadászhasson medvére. Picit odébb, az otthon felett játszótér, ahol vidáman ugráltak a gyerekek. Két hatalmas nagy kutya pedig elkülönítve, rács mögött. Megkérdeztük: - Miért tartjátok ezeket a kutyákat ketrecben? - Elengedni nem tudjuk őket – szólt a válasz, nincs kerítés, elmennének. Futóláncon pedig nem lehetnek, mert ide rendszeresen lejárnak a medvék. - És egy medve bántana egy ekkora kutyát? - Volt már rá példa, szó szerint leette szerencsétlen kutyát a láncról. Gábor ekkor rám nézett: - Nos drágám, megyünk sétálni?

Látomás, avagy életveszélyes csapda		2011.10.21. 18:16
Gyergyószentmiklósról tartottunk Oroszhegyre egy októberi, esős, sötét estén. Ez nem túl nagy távolság, de az út hegyeken keresztül vezet, szerpentines, veszélyes. Alig múlt még 8 óra, mégis úgy tűnt, egyedül vagyunk az úton. Egyszer, egy meredek kanyarban felvillant valami. Aztán újra és újra. Nem mentünk gyorsan, de mire észleltük volna, már el is haladtunk a látomás mellett. Nehéz kifejezést találni arra, mi történt. Gábor nem túl ijedős, nagy rutinja van a vezetésben, de akkor szó szerint kiverte a víz. Az úton egy lovasszekér jött szerencsére szembe. Két szerencsétlen állat húzta-vonta hegynek felfelé a fával jócskán megrakott szekeret, mely nem csak áruval, de emberekkel is zsúfolásig volt: hárman-négyen ültek a bakon, és többen fenn, a farakás tetején. Egy szép nagy cigánycsalád. Mi ebben az elképesztő vagy az ijesztő? Csupán annyi, hogy amint megláttuk, már el is haladtunk mellette. Kivilágítani ugyanis elfelejtették. A farakás szélén ülő ember próbált egy halvány, fel-fel villanó lidércfénnyel jelezni. Gábor homloka gyöngyözött és még percek múlva is csak ezt mondogatta: - Láttad? Egy öngyújtóval villogtatott! Láttad?

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk