Vizuális alkat vagyok, míg hallgattam a nagyszerű muzsikát, megjelentek előttem az ismerős kis dévai arcok, és már azt is láttam, ahogy a nevelőjük tanítgatja őket szolmizálni: dó-ré-mi... Nem volt erőltetett a párhuzam, hiszen a musical-ben is hasonló a szituáció: egy nevelőre jut 7 különböző korú gyermek... akárcsak Déván és az alapítvány többi otthonában.

Az ötlet formálódott, nőtt, alakult. Közben elérkezett a Karácsony, amit velünk töltött két lány Déváról. Egyik délután megnéztük a Muzsika hangja c. filmet, majd rákerestünk az interneten. Az elsőként meglelt magyar nyelvű felvételen Kállay Bori énekelt a Magyar Rádió Gyermekkórusával. A lányok el voltak ragadtatva.

Vendégeink,  Bianka és Patrícia semmiben sem különböztek a mi gyermekeinktől, naphosszat képesek lettek volna a számítógépen lógni. Imádják a zenét, klippeket kerestek az interneten. A sok duc-duc hangzavar közül egyszer ismerős dallamot hallottam kiszűrődni. A jóságos Fülöp atyáról szóló film azonos című betétdalát a lányok megtalálták magyarul is, és azt követően nem telt el nap, hogy ne kellett volna legalább 8-10-szer végig hallgatnunk: „legyetek jók, ha tudtok, a többi nem számít..” Én is nagyon szeretem a Napoleon Boulevard együttes dalát, Vincze Lilla előadásában, de bevallom, ez már nekem is sok volt. Tovább érlelte viszont a koncertre vonatkozó elképzelésünket, így az ünnepeket követően a gondolatot megosztottuk a Dévai Magyarok Nagyasszonya Gyermekotthonban dolgozó Nagyfalusi Éva nevelővel, és általa Böjte Csaba testvérrel is. Ettől a pillanattól kezdve a sződligeti nyári programra „zenei tábor”-ba válogatták a gyerekeket.  Nagy Máté tanár úr, aki a debreceni Csokonai Színház karmestere, önkéntesként tanította zenére a dévai gyerekeket, először talán nem is sejtette, mekkora fába vágta fejszéjét (akarom mondani karmesteri pálcáját), amikor elvállalta a gyerekek felkészítését a koncertre.

Mintha egy spirálba kerültünk volna, nem volt már visszaút, persze erre egyikünk sem vágyott. Haladtunk előre, nekifeszülve a feladatnak. „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Filippi 4:13). De Isten nem azt ígérte, hogy mindenre képesek leszünk, amit mi akarunk, vagy amit az emberek elvárnak tőlünk, vagy amit mások is megtesznek. Isten arra adja kegyelmét, hogy megtegyük, amire Ő elhívott minket.

Igen. Úgy éreztük, hogy Isten kinyitott egy ajtót előttünk, és mivel azon az úton haladtunk, amit kijelölt számunkra, így gondoskodott is arról, hogy az ajtó nyitva maradjon. Voltak nehéz pillanatok, adódtak nehézségek, megoldhatatlannak látszó problémák. Sőt, támadtak kétségeink is. De csodálatos módon, amikor már azt gondoltuk, nincs tovább erő, akkor és ott biztos, hogy történt valami, ami újabb lendületet adott a szervezésnek.

2011. január 20-án készült el az első ismertető anyag, programtervezet, melyet eljuttattunk mindenkihez, aki levelezőlistánkon szerepelt. Nem válogattunk akkor sem, és azt követően sem semmikor abban, hogy kinek a segítségét fogadjuk el. A cél egy volt, és aki azzal azonosulni tudott, közöttünk volt a helye. Soha egyetlen pillanatig sem szólt másról, mint a Dévai Szent Ferenc Alapítványról, Böjte Csaba testvér munkájának segítéséről, és az Erdély szerte működő, mintegy 64 intézményben nevelkedő, több mint 2000 gyermekről. Aki ettől többre, másra, egyébre gondolt vagy vágyott, nem találta meg a számítását közöttünk.

Ismerőseinket arra kértük, hogy felhívásunkat minél szélesebb körben terjesszék, és bevallom, mi magunk is meglepődtünk, milyen gyorsan és milyen nagy létszámú emberhez jutott el.

Hosszú lenne elmesélni, mennyi ötlet, terv született, melyek aztán vagy egyáltalán nem, vagy jelentős változtatások árán kerültek megvalósításra. Mennyi jó szándék, segítőkészség, önzetlenség alakította, formálta szépre, egészre mindazt, amit elterveztünk.

Itt külön szeretném kiemelni Pokorny Vilmos Urat, aki elsőként csatlakozott ehhez a munkához, és nemcsak első, de talán legnagyobb szponzora is volt a rendezvénynek. Nehéz persze pénzben kifejezni mindazt, amit a támogatók, segítők hozzátettek a sikerhez, de az kétségtelen tény, hogy a kezdeti lépéseknél mindig nagyon kevesen állnak az ötletgazda mellett. Jellemzően bizonytalankodnak, kivárnak, majd ha látják, hogy valóban beindult a gépezet, akkor már sokkal könnyebb csatlakozókra lelni. A Raszter Nyomda vezetője nem várt semmire, azonnal felajánlotta segítségét és teljesen ingyen készítette el a rendezvény valamennyi plakátját, szórólapját.

Innentől kezdve felhívásunk már nem csak elektronikusan volt fellelhető, a plakátok megjelentek a környező településeken is, katolikus papok és református lelkészek egyaránt hirdették számos templomban.

A legnagyobb feladatnak a gyerekek szállásának megoldása tűnt. Sokkal egyszerűbb lett volna, találni egy helyet, ahol mindannyian együtt lakhatnak, étkezhetnek, mint bármelyik más iskolai táborban. Elgondolkodtatott azonban 14 éves kamasz fiam kijelentése, amikor arról meséltem neki, milyen körülmények között élnek a gyerekek Déván. Neki még tetszett is: „Mint egy nyári táborban” – mondta. És valóban; éppen ezért gondoltuk, ez most legyen egy fordított tábor: tábori körülmények közül jöjjenek nyaralni családi környezetbe.

Lassan érkeztek azonban a jelentkezések. Aggasztóan lassan. Igaz, nem csak ehhez, de az egész tábor és a koncert létrejöttéhez hatalmas hitre volt szükségünk. És mi hittünk.

Hittük, hogy létezik az az erő, ami ha kell, hegyeket képes megmozgatni. És végül úgy éreztük, valóban megmozdult valami. Először csak nagyon lassan, aztán szinte hegyomlásszerűen. Örömmámorban úsztam, amikor az első néhány nemleges választ követték a jó hírek: Vincze Lilla – IGEN!, Kállay Bori – IGEN!, Fazekasék, DRUMS – IGEN!; Dónusz Kati és tanítványai az önálló blokkjukon túl még azt is bevállalták, hogy a dévai gyerekek produkciójában besegítenek. Tűzijáték is lesz! – írta országgyűlési képviselőnk, Bábiné Szottfried Gabriella; és végül a színpad is gyönyörűen fel lett öltöztetve, hála Szabó-Majlik Évának, a Ceffa Virág tulajdonosának.

Nem lehet elfelejteni az első e-mailt: „..szeretném felajánlani a segítségemet...szállást két egynemű gyereknek tudok biztosítani, és teljes ellátást..”;

Úgy tűnt, alakulnak a koncert technikai feltételei, majd váratlanul jött a telefon: a hangosítást mégsem tudjuk vállalni. Ilyenkor mindig összeomlottam kicsit, de kitartottam a hitem mellett, kértem és megadatott. Két napon belül érkezett az üzenet: „Olvastam a felhivásod aug 12-re. Ha igényled némi hanggal, fénnyel stb. besegítenénk (koncerthangosítás). Különös tekintettel a gyerekekre.” Szentiványi András írta, akinek cége a MEGA VISION Kft. köztudottan a környék legjobb, profi hangtechnikai eszközeivel rendelkezik.

Nem szégyellem, ilyenkor mindig kicsit könnyes lett a szemem.

Akkor is, amikor Kiss Péter urat felhívtuk – mint kiderült, a szabadsága idején -, és első szóra, azonnal igent mondott: a tábor ideje alatt 25 főre biztosítottak a Kék Duna Otthonban ebédet, térítés nélkül!

Májusi dévai utunk során megálltunk Apátfalván, kedves ismerőseinknek elmeséltük, mit szervezünk éppen. Ízlelgették a gondolatot, majd hamarosan jött tőlük a válasz: készen állnak arra, hogy átutazzák az országot, és hagyományőrző csoportjukkal, jurtájukkal, honfoglalás kori bemutatójukkal színesítsék az adománygyűjtő délután programját.

Alapelvünk az volt, hogy a bevételeket maximalizáljuk, a kiadásokat minimalizáljuk. Úgy képzeltük, hogy a bevételekből kizárólag csak akkor veszünk el, ha más megoldást nem sikerül találnunk a finanszírozásra, és azt is kizárólag csak a gyerekekre költjük.

Büszkén mondhatom: sikerült! A 10 napos nyári tábort és a jótékonysági koncertet úgy valósítottuk meg, hogy arra kizárólag a gyerekeket ide, illetve vissza fuvarozó autóbusz üzemanyag költségét kellett kifizetnünk.

Sikerült a 18 dévai gyermeket családoknál elhelyezni; a napi ellátásukat, ebédjüket megszervezni; a tábor minden napjára jutott bőven élmény, program; lett bőven mit adni enni a gyerekeknek; került busz a kiránduláshoz; mindig volt elegendő autó, segítő; megkaptuk az önkormányzat eszközeit; rendezetten várt ránk a Duna-part és a szabadtéri színpad; voltunk strandon, állatkertben, Parlamentben, gyárlátogatáson, pizzázni, fagyizni; a gyerekek megtanultak süteményt sütni és egy fél napot töltöttek egy igazi kalandparkban, kézműves foglalkozáson tanultak babát varrni, selyemvirág kompozíciót készíteni. – És mindezt ingyen!

Megoldottuk18 gyermek és 3 nevelő Sződligetre utaztatását és 10 napi ellátását. A 10 napos táborban minden nap izgalmas élményekkel gazdagodtak. A befogadó családok nem csak az esti és reggeli ellátásukról, illetve szállásukról gondoskodtak, de kivétel nélkül mindannyian aktívan részt vettek a programokban, erejük szerint még plusz részt is vállaltak, felajánlva saját autójukat a gyerekek mozgatásához, feláldozva szabadságukat, idejüket.

Ami pedig a legfontosabb: senki nem akadt mindazok között, akik a megvalósításban részt vállaltak, aki mindezért ellenszolgáltatást várt volna. Senki nem kérte, hogy nevét vagy az általa képviselt céget reklámozzuk, bárhol feltüntessük. Mindannyian keresztényi alázattal adtak, az írás szerint: „Amikor tehát alamizsnát adsz, ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik..”

A szervezés során nem kértünk senkitől semmit, aki csatlakozott önként tette, és eszébe sem jutott, hogy ezzel nekünk, szervezőknek segít. Mindenki kizárólag a dévai otthonban nevelkedő gyermekek kedvéért csatlakozott, nekik, rajtuk szeretett volna segíteni. Mi sem voltunk több, mint a kezdő láncszem, abban a hosszúra fűződött láncban, melynek minden szeme nélkülözhetetlen volt. Ha csak egy kicsi szem kiesett volna, nem érjük el célunk, nem lett volna az eredmény szép és egész.

Köszönet illeti tehát mindazokat, akik részt vállaltak a 2011. augusztus 5-14. tartó, dévai gyermekeknek szervezett, sződligeti, zenei tábor és jótékonysági koncert létrejöttében:

Jerzy Urbanik sződligeti plébánosnak, azaz Gyuri atyának, aki a szervezés ideje alatt mindvégig lelki támaszunk volt. Támogatókat, közreműködőket nyert meg a cél érdekében, és nemcsak a szívét, de a plébánia ajtaját is szélesre tárta mindannyiunk előtt.

A gyermekeket befogadó családoknak, akik – véleményünk szerint – a legnagyobb dolgot tették, amit ember egy másik emberért tehet. Házuk ajtaját kinyitották, kényelmüket, megszokott életüket feláldozva 10 napra befogadtak egy vagy több gyermeket a dévai gyermekotthonból. A legnagyobb csodálat és tisztelet az övék:

Ármos Zoltán és Anna;

Balkovics Sándor, Márta, Sára és Áron;

Bartha Erik, Kata és gyermekeik;

Kiss T. Ibolya;

Schőnek Valéria;

Szabó Gáborné Marika néni és Piroska;

Szádoczky Misi bácsi és Erzsike néni

Török Gáborné Emi és férje;

Traub Attila, Judit és Cili;

Zalai Ernő, Krisztina és Áron;

A tábor létrejöttét  segítőknek, a programokban közreműködőknek:

Bábiné Szottfried Gabriella országgyűlési képviselőnek a parlament látogatás megszervezéséért, és a koncert utáni tűzijátékért;

Bethlen Farkas polgármester úrnak a verőcei kiránduláson meghívásáért;

Dekiszkyné Fejér Ritának a budapesti történelmi idegenvezetésért;

Dunakanyar Panzió Göd – a közreműködőknek nyújtott szállásért;

Fábián Józsefné óvodavezetőnek és a Sződligeti Napközi Otthonos Óvoda munkatársainak a sütősulihoz biztosított segítségükért, aktív részvételükért;

Fővárosi Állat- és Növénykertnek az ingyenes belépőkért;

Garamvölgyi Mihálynak a harcművész bemutatóért;

Heim Jánosnak, a HEIMBUSZ tulajdonosának a budapesti kirándulásra biztosított autóbuszért;

Kászonyi Károly önkormányzati képviselőnek és a Jobbik Váci Alapszervezetének a vacsorameghívásért;

Konfár Ferencné cukrásznak, akitől nem csak a gyerekek, de a felnőttek is remek praktikákat tanulhattak el;

Merkli Hugónak az IBM gyárlátogatás megszervezéséért,

Ónodi-Szabó Mihály gyógyszerésznek az elsősegély csomagért;

Dr. Pásztor Endre Háztartási Boltnak a tisztítószerekért;

Szentiványi Erikának, a váci Strandfürdőnek és a fürdő összes büfésének a strandon töltött nagyszerű délutánért;

Szentkereszti Katalinnak és Szabó-Majlik Évának a kézműves foglalkozásért;

Wágnerné Éry Júliának, és a Dunakaland Alapítvány munkatársainak az izgalmas kalandparki programért;

A gyermekek élelmezésében segítséget nyújtóknak:

Agroberg-Familia Kft-nek a sok gyümölcsért;

Bartha Tanya Kosd – a házi tejtermékekért

Berinkei Mihálynak és az RST Sütőipari Kft.-nek a finom pékáruért;

Berki Tibor – Húsbolt Sződliget – a hentesáruért;

Kiss Péternek és a Kék Duna Otthonnak a finom ebédekért;

Rétesház Göd vezetőjének a hatalmas adag rétesért;

Ritzl Ferencnek – Ritzl Sütöde és Pékárubolt – a remek péksüteményekért

A koncert megvalósításában nélkülözhetetleneknek:

Ceffa Virág – Szabó-Majlik Éva – színpad dekoráció

Dónusz Katalin énekművész és tanítványai: Brezanóczy János Attila, Bréda Bianka Ildikó, Dublinszki Rebeka, Farkas Fanni, Hojtsy Gábor

Egzotikus Áruk Boltja Sződliget

Fazekas László és a Váci Ütősök

Hangadó Hangszer Üzlet Vác

Kállay Bori színésznő, a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze;

Nagy Máté karmester, a dévai gyerekek tanára, produkciójuk betanítója

Pákó Kft.

Stefán Tivadar és a gödi DRUMS Együttes

Szentiványi András – MEGA VISION Kft. Hang- és fénytechnika

Sződliget Község Önkormányzata, Juhász Béla polgármester

Vincze Lilla énekesnő

A propagandában segítőknek:

Agape Grafikai Műhely Sződliget

eh-Foto&Grafie

Raszter Nyomda Kft.

Tourinform Vác

Váci Napló

VácOnline

Az adománygyűjtésben és a családi délutánon résztvevőknek:

Antal Csabáné

Baki Imre (kiállítósátor, büfésátor, és ajándék póló a gyerekeknek)

Bökény Népe Kulturális és Harcművészeti Egyesület (Csongrád megye, Apátfalva)

Contaktus Zenekar

Helembai Ferenc és neje (kürtőskalács)

Kolozsvári Tamás (lufihajtogató bohóc)

Lattman Zoltán (látványkovács)

Legszebb Férfikor Együttes

Major Ildikó és Major Andrea (arcfestés)

MISZTRÁL Együttes

Simon Csaba (termelői méz)

Sződligetiek Baráti Köre

Támasz Gyógyászati Segédeszköz Üzlet Vác

Törőcsik Éva

Azoknak, akik mindig ott voltak, ha szükség volt rájuk:

Csipán László, Panni és Enikő;

Dudás Tibor, Ildikó, Reni és Andris;

Merkli Hugó, Pethő Csilla és Csenge;

Ritzl Attila, Timi, Tomi, Niki;

Zima István és Magdi;

Mindazoknak, akik névvel vagy névtelenül segítettek, belépőjegyet árultak, szórólapoztak, plakátoltak:

gyermekeink: Írisz, Máté, Panni, Roland,

Pusztai Tominak, Darmos Attilának, Falat Katinak, Csukovics Zsuzsinak, Sípos Ricsinek és mindenkinek, akinek a nevét nem tudjuk, de biztos, hogy csak velük együtt volt teljes és egész a dévai gyerekek sződligeti nyári tábora!

A végére hagytam, de semmiképpen sem utolsónak azt, aki a szervezés első pillanatától a dévai oldalról segítette munkánkat: Nagyfalusi Éva nevelőt. Ő, és az Alapítvány minden nevelője áldozatos munkát végeznek, nap mint nap szembenézve a nehézségekkel, ami a rájuk bízott 8-10 gyermek testi, lelki fejlődésének biztosítása jelent. A mi munkánk a táborral és a koncert megszervezésével, nem volt jelentéktelen, de mindössze játszadozás ahhoz képest, amit a nevelők tesznek mindennapjaik során. Minden elismerés és köszönet az övék!

A többszöri ígéret ellenére elmaradt televíziós tudósítás és a nagyhatalmú média érdektelensége miatt csupán szponzoraink szemszögéből nézve vagyunk szomorúak. Sajnálatos tény, hogy ami bármely szempontból pozitív, annak nincs helye a képernyőn, háttérbe szorul a „nap bűnesetei és egyéb történései”, szaftos pletykái mögé. Ebből a szempontból viszont megnyugtató, hogy nem volt különösebb médiaérdeklődés, hiszen ez azt jelenti, hogy minden rendben volt!

Alig egy hete ért véget a tábor, és azóta már több hírt is kaptunk. Az itt maradott felnőttek és a Dévára hazatért gyerekek is ugyanazt kérdezik: Ugye, lesz jövőre is?

Igen. Ha Isten is megsegít, jövőre is lesz dévai tábor Sződligeten!

Szeretettel:

Kurdi Judit és Soós Gábor

szervezők

A jótékonysági koncert és adománygyűjtő akció számokban (csak hogy a „fölnőttek” is megértsék):

Bevételek:

A Dévai Szent Ferenc Alapítvány

számlájára befizetett pénzadományok összesen:                           50.000,- Ft

A jótékonysági koncertre eladott belépő- és

támogatójegyek összesen:                                                          394.000,- Ft

Adománygyűjtő családi napon befolyt bevétel:                               160.275,- Ft

Bevételek összesen:                                                                   604.275,- Ft

Kiadások:

Déva-Sződliget-Déva út költsége

(üzemanyag + autópálya díjak)                                                               45.000,- Ft

Szervezési költség (telefon, üzemanyag, irodaszer, stb.)                             0,- Ft

Propaganda költségek (nyomdai munkák, újság hirdetés, stb.)                    0,- Ft

18 dévai gyermek és 3 nevelő 10 napos táborának költségei:

- szállás                                                                                                     0,- Ft

- étkezés                                                                                                    0,- Ft

- programok költsége (belépők, alapanyagok, stb.)                                       0,- Ft

- helyi közlekedés (kirándulások) költsége:                                                     0,- Ft

- foglalkozásokra helyiség használat díja                                                      0,- Ft

Jótékonysági koncert költségei:

- művészek fellépti díja                                                                                 0,- Ft

- koncert hangosítás díja, egyéb technikai költségek:                                   0,- Ft

- színpad dekoráció                                                                                       0,- Ft

- rendezvény helyszín bérleti díja, energia költség                                          0,- Ft

Összesen:                                                                                                45.000,- Ft

A Dévai Szent Ferenc Alapítvány javára összegyűjtött összeg, csökkentve a kiadásokkal:

559.275,- Ft

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.